2011. június 28., kedd

Vörös méhbalzsam-Bergamott

Monarda dydima




Ismerjük meg a sokoldalú méhbalzsamot!

A méhbalzsam (Monarda dydima) egy Észak-Amerikában őshonos évelő növény. Elsősorban az Oswego tea alapanyagaként ismert, de leveleit használják limonádék és más hideg italok készítéséhez is. Fűszeres aromája miatt zöldfűszerként is megállja a helyét, de még a parfümkészítők is előszeretettel használják.
  
Mit kell tudni a méhbalzsamról?

Latin elnevezés: Monarda didyma
Növény típus: Évelő
Lombozat: Van
Virágzás: Van
Illat: Van
Fényigény: Szereti a teljes napfényt
Virágszín: Piros, fehér, lila, levendulaszínű

A méhbalzsam, más nevén vörös indiáncsalán, vad ápolka vagy bermagott egy évelő gyógynövény, ami a menták családjába tartozik. A méhbalzsam nem az élénkpiros virága miatt vált közismertté, ami júliustól késő augusztusig , hanem az Oswego tea forrásaként, amely egy másik közismert elnevezése a Monarda didyma-nak. A méhbalzsam egy Észak-Amerikában honos szívós és aromás növény. A méhbalzsam Nicolas Monardesnak köszönheti nevét, aki egy spanyol fizikus, botanikus és az amerikai flóra krónikása volt a XVI. században. A bergamott nevet a bergamottnarancshoz való közeli hasonlósága miatt kapta, amiből a híres Earl Grey teát készítik.

A Monarda didyma jellemzői

Henger alakú virágai kétajkúak, bozontosak és általában élénkpirosak, habár ezeknek a kultúrnövényeknek fehér, rózsaszín és lila színük is lehet. A méhbalzsam általában 91 - 123 cm magasra nő, és körülbelül ugyanilyen szélesre terjeszkedik. A méhbalzsam egy csoportosan növő virág, amely jól fejlődik teljes napfényben. Részleges árnyékban is megél, de valószínűleg kisebbre nő, és a virágai is kisebbek lesznek. 
A nedves, jó vízelvezető talajt kedveli. Ajánlott homokos talajba ültetni.

Hogyan szaporítsuk a méhbalzsamot?

A méhbalzsam könnyen elszaporodhat, de, ha minden három évben szétosztod a rizómákatm az megakadályozza a túlzott elterjedésüket. A gyökereket helyezd egymástól 35 - 45 cm távolságra. Ősszel meg kell metszeni a méhbalzsamot, és tavasszal trágyázni, hogy biztosítva legyen a növekedése.


A méhbalzsam felhasználása

A méhbalzsam nagyon hasznos növény. Elsősorban gyógynövényként tartják számon, mivel a szárított leveleiből teát készítenek. Régebben gyógyászati célra is használták, többek között gyulladások és fertőzések kezelésére. A növény leveleit olyan hideg italok készítéséhez is használják, mint a puncs, és a limonádé. Fűszeres, citromos aromája miatt a konyhában is megállja a helyét zöldfűszerként. Azon kívül, hogy gyógyhatású teát készítenek belőle az olaját illatszerek készítéséhez használják és magát a növényt gyógynövény kertekben és díszkertekben termesztik évelő növényként. A méhbalzsam vonzza a lepkéket, és a méheket, vidám, élettel teli hangulatot kölcsönöz a kertednek.




Borzas kata

Nigella damascena


Mediterráneum; 40-50 cm (június-szeptember)
Latinul nigellus = feketéllő. A középkortól termesztett rokonát (N. sativa) ugyanis fekete kömény, parasztbors néven kalács ízesítésére használták. Népi nevei a szép virág és a borzas, gallérozó levelek kontrasztját érzékeltetik: németül "menyasszony a kócban" - angolul "szerelem a ködben" - szlovákul "menyecske a tüskebokorban". A franciáknál "pókfű" - ott gyom, mint a mi mezei kandillánk vagy katicavirágunk (N. arvensis). Modern kertekbe gyomszerűen szétszórt foltokba vessük.




2011. június 17., péntek

Piros gyűszűvirág

Digitalis purpurea


Nyugat-Európa; kétéves, 120 cm (június)
Latinul digitus = ujj, digitalis =gyűszű. A mi tölgyes erdeink sárga gyűszűvirágát (D. ambigua) a nedvesebb éghajlatú Nyugat-Európában vágásokon, erdőszéleke ez a piros virágú faj váltja fel. 
Fontos gyógynövény: az egyetlen drog, amelyet közvetlenül felhasználnak szívbetegek gyógyítására. Évelő ágyásban, tömegben kevésbé mutat - inkább félárnyékos fordulók, szögletek meglepetésének szánjunk néhány tövet. Tőosztással vagy magról szaporítva már a következő évben nyílik.


sárga gyűszűvirág

Kerti sisakvirág

Aconitum napellus


Skandinávia; 80-100 cm (június)
A nemzetséget Theophrasztosz említi ezen a néven mint gyógyfüvet. Magasabb hegyekben, sziklás, köves helyeken szedték, innen a neve: akoné = kő. A monda szerint a Héraklésztől legyőzött, dühödt Kerberosz mérges nyálából nőtt. Lisztes, ehetőnek látszó gumója mérges; kezdetben izgatólag hat, később azonban szív- és légzőszervi bénulásos halált is okozhat. Alkaloidája az akonitin, reumás megbetegedések gyógyszere. Nedves talajt és nálunk félárnyékot igényel. Magvetéssel és tőosztással szaporítják.


Japán szellőrózsa

Anemone hupehensis


Közép-, Nyugat-Kína; 40-90 cm (július-augusztus)
Görögül anemosz szelet jelent. A könnyed virágokat mintha szellő lebegtetné a bokrok között.
a néphit szerint szélben nyílnak. Nagy tőlevelei sok vizet párologtatnak, ezért szereti a nedves talajt, ahol egy-egy tövön tizenöt virágot is hoz. Vágott virágként nagyon kedvelik, finomsága megkapó. Keresztezésből származik a sokszirmú lepellevelű A. hybrida, amely éppoly feltűnő, mint a tölgyerdeinkben élő, nagy termetű, fehér virágú erdei szellőrózsa (A. silvestris. 
Tőosztással és magvetéssel szaporítják.

erdei szellőrózsa
hybrid szellőrózsa











Ernyős tatárvirág

Iberis umbellata.



Dél-Európa; 10-30 cm (május-június).
Nevét egy Iberisz nevű ógörög gyógynövényről kapta, amely talán Ibériából származott. Különös növények az Iberisek - virágzatuk ernyőszerű, s a négy szirom közül a külsők jóval nagyobbak. Innen ered a "szirmanyúlt" elnevezés Diószegi füvészkönyvében. Jó szegélynövény, napos szikla- és kőkertekben szép színfolt - évenként magától is újul. Magvetéssel szaporítják.