2012. november 14., szerda

VERONIKACSERJE - Hebe hybrids

-Erkélyládás és dézsás növények-


Sűrű, dekoratív, látványos virágzatával és élénk színével a veronikacserje szinte vonzza a szemet, különösen este.

A legtöbb veronikacserje faj hosszasan, még ősszel is virágzik, így a belső udvarok és az ablakládák értékes növénye. Az elhervadt virágokat távolítsuk el a növényről.

A veronikacserje latin nevét Hébéről, a fiatalság görög istennőjéről, Herkules feleségéről kapta. Kb. 100 fajt ismerünk, a többségük Új-Zélandról származik. Egyes alacsony, talajhoz lapuló fajok, mint a "Carl Teschner", télállóak. Sok hibridnek nagy virágzata van, de ezek érzékenyebbek.

A veronikacserje dekoratív, félig télálló örökzöld. Ha megóvjuk a fagyoktól, könnyen tartható. A dézsában nevelt példányokat télire vigyük be és tegyük hideg helyre, vagy odakint toljuk a dézsát egy délre néző fal mellé, széltől védett helyre, esetleg egy sűrű örökzöld sövény tövébe.

A szabadban tartott növényeknek plusz védelmet jelent, ha két réteg tyúkhálóval körbekerítjük őket, azok közé pedig egy réteg szalmát vagy polikarbonát takarólemezt teszünk. Ezután tekerjük körbe az egészet madzaggal vagy dróttal, de felül a henger maradjon nyitott. Egy másik megoldás, ha leszúrunk négy pálcát a földbe a növény köré, zsákvászonnal vagy műanyag szemeteszsákkal körbetekerjük.

Virágok és virágzás
Fajtól függően a virágok lehetnek lilák, kékek, rózsaszínűek, levendulaszínűek vagy fehérek. Alkothatnak fürtöket (az egyes virágok alkotta virágcsomók rövid nyéllel kapcsolódnak egy hosszú szárhoz), vagy rendeződhetnek kerekebb virágzati formákba, melyeket laza virágcsoportok alkotnak.